Félmosoly
vers
apám emlékére
míg a Vénuszról forró őszi pára csorog
nézlek félkönyékre félmosolyba dőlve
delfin csettint, loccsan a szélfújta gabonaföldbe
nyaram megvillan mint vízre hullt horog fénye
üres tükrökben virrad meg arcod apám -
pókháló rebben, forró asztalon táncoló borok
fénye s holdakról kihűlt bársony ha csorog -
versem jégverte kopogó ritmusát mondanám
de kései, túl késő már holtat ringatni ölbe
- nézlek félkönyékre, félmosolyba dőlve
suhogó kukoricasor bársony vagy könny csorog
és válladon örökre lefutó nappalok a völgybe