Egyszer így lesz

meg-megbotlok

lábnyomod kráterei szétszórva a padlón

s a beszüremlő félhomályba boltíveket rajzol

a kilélegzett levegő

 

egyszer így lesz

egyszer véglegesülnek az utánad maradt viszonylatok

a hamutartóban elégett délutánok

s az ágy előtt agyontérdepelt kőlapok

teleírt papírlapok

teleírt üvegtáblák

nyitva felejtett vízcsapok

 

sugárban ömlik az arcodat permetező eső

grecói arc a tükörben

egy vagy kettő vagy mégis egy

százszorosan veri vissza a jéghideg csempe