Tapló a fán

megjöttél ma is

mint mindennap

kérés nélkül de nem ellenemre

bár el sose mentél

csak rejtőzködsz és előbukkansz

olyan természetességgel

mint eső után a nap

a sors váratlan és talán

meg sem érdemelt ajándéka ez

feloldozó kegyelem

hamvas öröm látom évek rongálta

egykor szép arcodat vadvízként

megcsillanó szemedet

a mezők rajta felejtették színüket

mindig hozol valamit alászállsz

az idő vak tárnáiba elrejtett elfelejtett kincsekért

nagymama bocsáss meg én

élve felejtettelek élősködök rajtad

mint tapló a fán míg a nagy gombász

rám nem talál és le nem tép