Kőszegi triptichon
vers
1. Győzelem után
1532. augusztus 29. 11 óra 20 perc
Ollári Márton a vár fokán áll.
Fejbőre szétnyílt a homlokánál.
Bordái törvék, bal oldalt, elől
Súlyát nem bírván, a lőrésnek dől.
Harangszó helyett csak neszezést hall,
Süketté tette az aknarobaj.
Levegőt kapkodva felcserre vár
Ollári Márton, a vár fokánál.
Ollári Márton cáki paraszt.
Megélt már majdnem két tucat tavaszt.
S túlélte, ím, a legszörnyűbb nyarat,
keze és lába egybe’ maradt.
Szemében harag, szívében gyász.
Isten a pórnépre csak így vigyáz?
S jókorát pökve keres vigaszt
Ollári Márton, cáki paraszt.
2. A várkáplán a sebesülttel beszél
1532. szeptember 7. 16 óra 20 perc
Mi járatban, Atyám?
Idebaktat néha?
Áldásra ébredtél,
Érsek urunkéra.
Már azzal mit kezdek?
Gyomrom nem tölti meg.
Arra gondolj, fiam:
Fennmarad a neved.
Hősként tisztelnek majd,
részed a dicsőség.
Karom ölni tudott:
Ölelni fog-e még?
Karod a hont védte,
Kardot azért fogott.
Nem a polgárokat?
A Jurisics-birtokot?
Oly szépen szólt mindig
keresztről, hazáról,
aztán hogy ott ragadt
Bécs mellett a tábor!
Mi jön a tél után,
ha eloszlik a hideg?
Újra itt a török,
s Cákot ki védi meg?
Minden úgy lesz, mint rég.
Jobb is volna nekem
várárok aljában
fekünni csendesen.
Ne siettesd, fiam,
hogy eljöjjön a napja!
Békélj meg Istennel,
sorsod elfogadva!
3. Ollári Márton (1509-1534) sírverse
Alant fekszik Márton, vas döfte át szívét.
Rablás közben tette egy Nádasdy-pribék.
Pokolba béküldött számos sok törököt –
most nyugszik itt fűzfák és gesztenyék között.