Én és a fényképezőgép
vers
Kései fényben sebesült oldalon
e percekben száll ki a léleknek
hitt egykori üdítő
ital vagy annak álcázott méreg
Ember tárgy kiruccan persze
vízre szállt a roncs a tenger
Hawaii gyűjtött színeit idáig terelte
kék halait hullámok pikkelyeit
kagylói rózsaszínét tüskés csigáit
kerülgette a fajsúlyban könnyebb
fennmaradókkal elegyedett szóba
dagályban a holddal kacérkodott
Partjára vetett
fehér flakon
én és a fényképezőgép ketten láttuk
ez is az is a homok hálójában