Az ég színétől a fájdalomig
vers
Nincs tárgya ennek az érzésnek,
csak álnéven említsd.
Állsz vakon a kirakatüvegben -
mert ott állsz,
e pár sor is csak látszat.
Az éjszín falak fénytelen tükrözik.
Makacsul „tartanál” valamerre … És soha,
egy pillanatra sem hagyod abba.
Szaggatod, téped, a járdán hagyod, de nem
tudsz szabadulni ettől az arctól.
Hiába ütöd, nem roppan össze.
El-ké-pesz-tő. Nem bőr,
elméd gyermeke.
Nincs jövője: halhatatlan.