Hűtőtánc

Öntudatlan felszabadultság lüktet bennem, hogy

most még csak a sorok között tudok olvasni, akár

a gyerekek. Idővel persze mindent megértek, ahogy

a boldogság receptjét a bölcsek. Kívülről fújom majd

a tökéletes tükörtojás arányait, az aranyló korong

ideális magasságát a tépett szélű fehérje síkjához képest.

Ahogy a villa hegye végül a sárgájába szalad, az az apró

szúrás akkor milyen lesz? A józan felismerés, hogy a hűtő

körül eljárt ballagási tánc mélyén nem jóllakottságunk

boldog előérzete, hanem maró éhségünk dolgozott?

Nem várom tehát a jóllakottságot, hanem félek tőle,

mert egyszer mindenestül bekebelezem az írásjeleket is,

és akkor ernyedt lustaságomban csak a sorokat

olvasom majd, nem pedig a sápadt hiányt körülöttük.