Rongyosleves
vers
napok óta rosszalkodik a gyomrom
mára kicsit jobb lett
gondoltam csinálok köménymaglevest
mikor betegségeimből lábadoztam
anyu mindig főzött s ha jólesett
az gyógyulásomat jelezte
kanalazgattam s eszembe jutott
ha tojást is csurgatott bele
rongyoslevesnek nevezte
a szegénységre gondoltam
nem a barnás-savanykás lében
mert a kanálnyi ecet kihagyhatatlan
szabálytalan darabkákban úszó tojásra
fiú létemre sose figyeltem
hogyan készíti a mindennapit
ahogy apám billegő járását hanghordozását se
régóta visszaérzem a szeretett ízeket ha főzök
s ha szólok néha megrettenek
honnan szólt apu
s járásom engem mint őt
éppúgy billeget
zárva az ajtóm
ritkán jön vendég
egyedül vagyok mint mesékben a vének
van hogy fölkapom a fejem
szent ég megint magammal beszélek
mintha örökké valakikkel lennék
keverem a rántást
anyu megszórja köménnyel
hallom a csoszogást
apu lépdel
megterítek
az asztal másik felére nézek
hozok még egy tányért
hogy is felejthetnélek ki téged