A kaktusz megbocsát
vers
hogy miért nem tudom
szél dobta erkélyemre
a letört mostohát
medvetalp
amilyet dittke adott
ezerkilencszázötvenhét nyarán
sorakoztak a könyöklőn
hortenziák
a kaktuszok
tüskés-szépek
mintha könyvet
olvastam az egészet
bár fényét alig látták a napnak
a majdnem északi balkonon
éltek és maradtak
mint anyu oleanderei
s most testet ölt
sárga virággal néz rám
egy hűséggel jelölt aranynap
hanyadik lecke
nem számolom
mutatom lányomnak
látod
nem számít fájdalom
jönnek a virágok
súg egy hibiszkusz-bimbó
ne menj még
hát hogy tehetném
hogy ne maradnék