Harmadnap

Ami testet ölt, aláveti magát a romlásnak,

ezzel tisztában voltunk, és azzal is, akadnak kivételek.

Megigézve álltunk előtte, kivételesen szépnek láttuk.

Legyintettünk, mikor hólyagos tenyerét felmutatta –

csak az A-vitamin hiánya, rosszul szereti bőrét,

de mi erre is tudjuk a megoldást. Aztán előadta,

hogyan idegenedett el a szakállától. Sima arca

ekkor valóban szemet szúrt, de úgyis csak provokál,

gondoltuk, mintha szőrszál csiklandozná a bőrünket,

hogy még jobban bízzunk benne. Hamarosan mégis

azon kaptam magam, hogy a használt borotvákat

vizsgálom a fürdőszobában, a többiek pedig

dühösen kiszórták a konyhaszekrényből a gyógyszeresfiolákat,

mintha sírkamrát ürítenének. Ő ott állt egyedül,

tekintetében a győztesek szomorúsága, fejében

furcsa lüktetés, amiről nem dönthető el, a másnaposság

vagy már a harmadnaposság tünete, esetleg az elvonásé.

Ahogy mi sem tudtuk meg soha, tenyere nem azért volt-e

hólyagos, mert túladagolta az A-vitamint.