Ha beszélni kezd

tétova matatás a klaviatúrán

ismeretlen ájult szöveg élesztgetése

gondolatokat szavakat szanálok

elfoglalom magamat csellel mint Budát

a török nagy nekiszánással kezdek

életem hátra levő részének hagyom legördülni

a sziszifuszi sziklát mit tesz a fény ha fáradt

az ember ha álma elévült nézem a magára

eszmélő ablakot a nyakát nyújtogató juharfát

a napba néző rigó elolvad mint ékszerész

tégelyében az elárvult arany jegygyűrű E. néni

csoszog lefelé a lépcsőn lépteit elnyeli puha papucsa

sűrű éveit a gaz mely homloka mögött burjánzik

kíváncsi könny kukucskál fakó szeméből végére jár

a titoknak életének szívesen elmenne már felhőnek fűnek

fáradt szavak ténferegnek a levegőben egy betű mindig

hiányzik a megértéshez ólálkodó árnyék a kövön mindenben

ott rejtőzik egy másik ki tudja mi tűnik el vele ha

odalesz és beszélni kezd a sötét