Borotválkozás közben
vers
eke nyomán kifordult
cserépedényként bukkan elő
a borotvahab alól
évek kuszálta arcom
elcsodálkozom én volnék ez valóban
rám vall ez a szomorú
ráncokkal hitelesített arc
mint letűnt kor elporladt
emberére a néhány gabonamagot
még rejtő repedezett cserépedény
a friss barázdában
az én elhasznált éveim
érzéseim tárgyi bizonyítéka
volna hát ez a tenyérnyi érző felület
amelyről naponta igyekszem
eltávolítani a minduntalan újranövő
és a penge ellen sercegve
tiltakozó vörhenyes szőrzetet