nyugtalanok
vers
A vesztes játékot játszottuk mindannyian.
Ügyetlenül hazudtunk, akár egy csöpögő
csap, csupán én viselkedtem néha őszintén,
amennyire egy lemondóan sárguló bizonylat
képes erre, de ezt is csak a pontatlan
hasonlat példájaként említem. Lassú, bomlasztó
lelkesedéssel kebeleztünk be egy veszteséget
azon az őszön, volt képünk saját képünkre
formálni, ami leginkább különbözött
tőlünk, holott szavakban továbbra sem kép-
viseltünk mást. Hazugságokból hordtunk
össze égitesteket, de a villanykörtéket és
a billiárdgolyókat csak akkor vágtuk falhoz,
amikor holdvilágképünk már egészen elborult,
és nyelvünk a cefrétől végképp megeredt.
A megváltó zivatart azonban hiába vártuk,
kértünk hát még egy utolsó kört, a vissza-
járót szellemes megjegyzések kíséretében
a játékgépbe szórtuk, de zsebünkbe gyűrtük
ugyanakkor, mintha mégsem engedtünk
volna a kísértésnek, a nyugtát.