Néha képtelen mélységből...
vers
Néha képtelen mélységből
bukkan fel egy-egy emlék,
egy arc, néhány mondat, máskor
csupán egyetlen szó, a szemüreg
legbelső faláról érkező
visszhangként, de képet
nem hoz magával.
Valahol létezik egy archívum,
bizonyosan, talán a kövek
atomjaiban, a folyó színének
fodrai közt, vagy a hangyák
végeérhetetlen nemzedékeinek
kollektív álmaiban, ahol minden
történés visszakereshető,
minden kihunyt emberi
érzület és minden erőfeszítés
valamennyi tárgya, legyen
bár méltatlanul kicsiny,
vagy másoktól bemocskolt.