Beszélgetések és vélemények

Befont hajú, zsenge teremtés szólít le, hogy adományokból ingyen ebédet

készítenek hajléktalanok számára. Tanácsolhatom-e, hogy amit a kezük munkájával keresnek, azt osztogassák, mert szerintem a kéregetés (pardon: adománygyűjtés) nem munka? Lehet, hogy igazságtalan vagyok a keleti ruhába öltözött ifjú kéregetővel, hiszen csak nyersanyagokra kéri a pénzt, amit talán a keze munkájával főz meg és oszt ki? Dolgos, kétkezi munkát végző unokatestvéreim viszont tőlem kérdezik: "És te csak olvasgatsz hétvégén? Nem csinálsz otthon semmit?" Ki mit tart munkának, és vet meg, mert dologtalanságnak véli?

    A görög ókorban megvetették a másnak pénzért végzett és a rabszolgamunkát, de megbecsülték a mesterségeket (techné). Odüsszeusz király létére is ácsolt, a phaiák királyleány mosott a tengernél, az istenek között volt kovács is. A középkorban a restség a hét főbűn közé tartozott. A középkori parasztnak talán több vallási ünnep biztosított pihenőnapot, mint egy modern gyári munkásnak. Állítólag az embernek az sem jó, ha túl sokat, de az sem, ha túl keveset foglalkoztatják.