Ellentánc
vers
Már régóta táncol. A lépéseket
a zene és a fekete úr diktálja.
Ügyetlen tejfehér rózsa,
a komédia még jobban
összekuszálja. A fekete úr
megforgatja, kibillentő nyugalommal,
és valami furcsa táncnyelven
beszélnek. A háttérben függöny,
pincegerenda, sötétbe fojtott
nevetések.
Nem emlékszik már, mikor
jött, a férfi mintha körülfolyná,
lassan elfárad mindkettőjük lába.
Nem tudni, a végén majd ki nevet,
melyik szín olvad a másik karjába.