Pusztulóban

incselkedik a májfoltos arcú ősz
s mint kihűlt pirítóson a vajat
szétkeni a reggeli harmatot
csak a vékony sávban kikopott fű
emlékeztet még az útra
a sövénykerítés mögött tetszhalott kert
s ahol a tanya állt most romok:
ami használható volt széthordták rég
a tetőcserepet gerendát léceket
csüggedten lógatja törött szárnyát az ablak
a kemence is horpadt háttal
támaszkodik a megroggyant falnak
s ott hever kitakarva meztelenül
mint küret után egy véres női test