A fűnyíróról és a halról
vers
A zajokkal mindig távolságtartó vagyok,
de azért az ablak rendeltetésszerűen
nyitva áll. Bejön egy repülő.
Később a köszörű.
A fűnyíróról meg eszembe jut a hal,
amit én vettem neked,
és az első Hamvas Béla mögé bújt
kioktatás, amit több nem követett.
A hal nem volt rossz,
csak én nem szeretem. Viszonylag
egyszerű képlet, gyakorlatilag
világszemlélet ez nálam:
esélyt sem adok a kívánhatatlannak,
az élet megszabottsága annyit jelent,
hogy ne alkalmazkodjak. Azon az éjjelen
a hal és járulékai voltak a terítékemen.
A fűnyíró végzett. Újabb repülő
jön, ez ma már a második, a köszörű sem
tétlenkedik. Néha furcsa, hogy az embernek
eszébe jut a múltja, a fűről a hal,
a halról te, csípőd görbülete, ahogy két kezemben
tartom, és megtalálom rajta a helyet,
amit pedig nem is keresek, és hallom,
ahogy ösztöneimet ujjongva szóvá teszed.