Kondér
vers
Rohambilik, lélekharangok,
Kongnak a fejbe ütve,
Amíg valaki el nem patkolt,
Még ő a haza üdve.
Alsógatyás vászonhuszárok
Feje kondérnyi árnyék,
Horpadt mellük közt lövészárok,
Izmokon nap-parádék.
Ereik teli véredények,
Bőrük lüktető membrán,
Vastüskés rózsa lesz a lényeg,
Sebek bimbóznak bambán.
Nem ömlik fülük-szájukon vér,
Lift jár: levegő-kortyok.
Működnek még, mosolyuk kondér,
Belül már kátrány fortyog.