A nincs
vers
Arcot eszik a fény,
Csámcsog, nyammog nagyon,
Szép arc, ennivaló,
Ízlik neki, finom.
Zsíros, párnás az áll,
Jó gömbölyű falat.
Száj, orr: mohón a fény
A szem felé halad.
Hiszen eddig a szem
Mennyi fényt megevett,
Illő, hogy most a fény
Őt magát egye meg.
Az orrlikban sötét
Töményen, feketén:
Elrontja hát vele
Erős gyomrát a fény.
Bárhogy kapaszkodik,
Feljebb nem jut soha,
A képnek közepén
A NINCS az otthona.