Ács József & Kolovratnik Krisztián
A történelem hüllőteste
vers
TANÚK
Nyúlszőr kalapunk alól figyeljük,
ahogy gőzfelhőben megérkezik,
menetrend szerint, a világháború.
Színházba csakis legjobb ruhánkban,
új ballonban, besütött hajjal:
nem a gerincünkön, sínen gördül
a vonatra szerelt spektákulum.
Peronlakók vagyunk, kulcskérdés
csak az, ha mégis bezár a resti.
A hármas asztal mellől a legszebb,
tányércsörgésben, az alkonyat.
A kés alól nem vér, csak zsír fröcsög.
Szemtanúk és néma hírnökök,
ne kelljen soha elutaznunk!
SITGES
Így képzelték egykor a jövőt:
ivartalanítva, tisztára seperve.
Ha elkészült, már nem érdekes,
hogy többé nem illünk bele.
Magas pályán szalad a csővasút,
sofőrje nincs, komputer vezérli,
mint óceánok apály-dagályát
a Hold. Betonhombárok, űrsilók,
semmit daráló gyármonstrumok.
Beszélhettek a jövővel, persze.
Telefonálhattok, de kősüket.
Örökös szózatát harsogja csak.
Egy ház, aminek nincsen ajtaja.
Vágyálom, amiből nincs felébredés.
A bal oldalon Kolovratnik Krisztián fotója látható.