Újrázás
vers
újra onnan indulok a bakterház-
origóból
falai meszelt négyzetek
ajtó ablak ágy szekrény
lebegő alkatrészek
a térséget belakják be
kút és kemence
szűk udvar
ganyédomb tyúkól a nyugati sarokban
fölötte öreg kőrisóriás
csörgeti leveleit
a vasútvonal észak-déli irányban fut
mozdonyok feketéje ott
haragos úr
átvág a tölgyesen nyíresen fenyvesen
keresztben lovaskocsik ezüst kövesút
újra innen indulok
rajzolom absztrakt abrakom
leszűrt bizonyságom
(hiába szedték fel már tizenöt éve
a síneket
hordták szét a házat
az utolsó tégláig
korhadt semmivé mesebeli kőrisem)
tanúsíthatnák is ha úgy adódna
hogy a hely
szőröstől-bőröstől létezett az a
kis fickó szintén
félt elaludni éjszaka
kísértetek fütyörésztek a tetőn
hold és szél
újrázásomban bárhová vetődöm
a kezdet vonásai ujjaimban
az vagyok ha vagyok aki voltam
szavakon túl és innen
mint a lovak dobrokoltam
kész a vers
kezdhetem