Cukros víz
vers
A hínáros rét egykor tavat táplált.
Szavakkal kereskedem. Felénk
a halott vízre azt mondják: dög lötty.
A hínáros rét egykor tavat táplált.
Hínárcsontok szerte a mezőn.
Szavakból élek, ha meg sem fizetik.
Nem nyomulnék, de már késő...
a rét pusztaság, a tó feltöltődik,
az úszni tudó végzetét leli benne.
Kinek kell itt a szó, a régi, az új?
Egyként mélység és magasság. Árnyék és Fény.
Ura és szolgája, ahogy elválnak egymástól.
És minden pótolható. A hínáros rét
egykor tavat táplált. Sehol a tó.
Korhadt a csónak, de hol a part?
Állok a napon. A parton? Hófehéren és árván.
A csomag kiürült. A szavak elfogytak,
a pőre érzés nem. A gondolat másképp
rezdül tovább.