Érvénytelen ígéret
vers
Egy hajnalon arra riadt, hogy
elcserélte valakivel a
múltját.
Nem „ő” volt többé.
Nem volt senki és semmi;
halott, üres tekintet volt.
Elhatározta, kideríti az igazságot.
Ehhez először el kellett távolodnia
gyerekkorától – – –
Fájdalmasan vonultak a mélybe ráncai.
Lehunyta szemét:
nem kívánt többé magyarázkodni.
Másnapra cserbenhagyta saját húsa.
Lefoszlott csontjairól, mint rózsaszín
felhők közül az ég (pedig
addig könnyűnek és együttműködőnek
mutatta magát).
Harmadik napon a szíve furcsán
dobolni kezdett.
Mindig erre vágyott: egyre magasabbra...
„Milyen tágas a világ?”
Csönd lett.
Éjfélkor Isten aranyszögeket bocsátott a
tenyerébe.