Gyertyahang
vers
Ha lehetne majd utak nélkül útra
indulni, mikor a nap nem talál
eget, lélegzik inkább, és bogár is,
gyertya verdes így, félszárnyára szédül -
ha lehetne a tengermozdulatban
estére annyi szédület, hogy egy
nemzedék után érdemes letűnni,
felkelnék, járnék; ha az istenek
ritmusába írhatatlan sötétben
érteném is meg, hogy nincs gyertyahang,
amire ébredek, talán találnék
hitet mellkasmozgásban vagy bogárban,
ami szemedben zizeg szememért -
vagy elszállnék vele, hogy éljenek.