Trükkös
vers
A könyvtárasztal valójában trükkös
furfangos régi bútordarab
minden okod megvan hogy gyanakodj rá
Mélységre nyílik lapja s odalenn valaki
fejjel lefelé lógva olvas egy könyvet
úgy ahogy gyerekkorodban
a föld túloldalán élőket elképzelted
(s ahogyan a föld túloldalán élők
elképzeltek téged)
Legyintenél rá hogy ez csak tükröződés
hogy tudtad mindig is a politúrozott
asztallap foncsora visszavetít
téged s könyvedet
Mégse könnyelműsködd el a dolgot
hisz ha jobban megnézed
ott lenn aki olvas
az nem te vagy hanem a könyved
s nem mást olvas mint tégedet
sokkal figyelmesebben mint te őt
Bármilyen alaposan halad
a nyitott könyvre tapasztott jobb tenyere alá
egyre több lap gyűlik
s egyre kevesebb marad
a bal tenyere alatt