Jelene a csontnak
vers
A rácsok pontos mértana mögött
Fák kóstolnak a téllel vemhes égbe.
Az egykedvű, mosolya-sincs világ
Sirályt küld a tó épp beállt jegére.
Szorongva léped a csupasz teret.
Mélység fölötted, magasság alattad.
Születés, halál kettős foglyaként
Hogy képzeled magad mégis szabadnak?
Nincs kulcs, se zár, hogy nyitnád az időt.
Holdként fogy, csörömpöl, elzúg a korszak.
Leszel? Voltál? Kormozó lánggal ég.
Nincs más hiány, csak jelene a csontnak.