A liget.blog a Liget folyóirat archívuma — a friss tartalom a ligetmuhely.com oldalon jelenik meg.

2003 / 1 · január

Horgas Béla

Ha fényképeznék

vers

ha fényképeznék gondoltam ott
a Horvát utca végén kiöblösödő tenyérnyi tér
parkolójában akkor például ezt
és gyönyörködtem az elém ugró képben 
képzeletben be is kereteztem 
négy ujjamat
           a szemem elé emelve 
                     buzgón segédkeztem
a szombat délelőtti 
nyárvégi 
alacsonyan szálló nap 
a fények és árnyak síkidomaiból összerakta 
úgyszólván gondosan berendezte
a kockaforma térséget 
                     a szemközti ház
rücskös-piszkos falán kiálló málló erkélyek
valaha sárga sötétszürke dobozok most éltek
lenn a kapu üvegajtaján az autók az aszfalt
a satnya fa foltjai szétrongyolt plakátok 
tükröződtek vakon és mohón beforgatták a 
fakó elnyűtt kinti közeli mögötti tárgyakat 
a poros zöld dugig tömött kukát
a poros piros tűzoltó csap oszlopát
és ott benn tovább nyitogatták a képzetek
képeit is kigöngyölték és áthúzták egymáson
kubista járatok csavarodtak spirálisan
s ahogy tekintetemmel lassan ezt mind
végigtapogattam és a véletlen szépség
összenyíló struktúráin elandalodtam
talán csak azért hogy a mozdulattalan 
díszlet benépesedjék
egy harminc körüli férfi lépett egyenesen 
a magányos kukához mintha az lett volna
célja hogy beerőszakoljon még 
valami valót oda 
                de üres volt a keze
a papundekli dobozokat vizsgálta elmerülten
                     ez szíven ütött szinte
talán szakmai társam túl azon vagy innen
hogy ember
           talán hivatásos grafikus vagy festő
vagy ráíró a balga talán egy posztmodern
menő még ezt sem átallottam feltételezni 
egy hulladékfeldolgozó
látomásait a gyorsan szétfoszló
kidobott anyag hátára lökő reménytelen
de nem
                a fehérbőrű étolajat szállító
rekeszt durván a járdára csapta
a gyermelyi tojás házát szintén és a kuka
hasába nyúlt 
           ezt a mágikus műtétet már láttam 
a gyomrom összerándult
valami zöld-sárga címkés pálinkás üveg
visszaválthatatlan ugrott tenyerébe 
a kupakot két ujjal lepörgette és a fenéken
megtapadt kortynyi szeszt kiszoppantotta 
s haladt tovább le 
                jöttek föl sorban a márkás
maradékok likőr whisky unikum nyelte
fényképemet cafatokra tépte 
egy kék pongyolás nő lépett ki az ajtón 
beomlott a varázsos tükröződés 
                     bár akkor már mindegy volt
négy ujjamat is leengedtem