Falábú cinke
vers
Napok óta a falábú cinkére gondolok
szegény beste lelke
ott az őserdei romok között
itt egy kiégett tank
amott egy eukariótafa teljes virágjában
emitt indázó orvosi műszerek
amott szökőkút pezsgőfürdő ichthyosaurus
a cinke meg ordít a fiókái után
gondosan faragott falába csikorog.
Nem tudok megszabadulni az emlékétől,
időnként sírógörcsök ráznak
ezért összekeveredik bennem Berzsenyi Dániel
és a karácsonyi porszívó használati utasítása
mert szívszaggató regény a cinke élete.
Előmászik egy szerény százlábú
rozsda-átalakító flakon, kitört fogú fésű.
Mivel tudnám ezt a jószívű állatot
biztatni tanáccsal ellátni megvigasztalni
bizonytalanok az árfolyamok és az időjárás
olvadt márványlépcsőkre csöppen
ilyen áldatlan körülmények között
hallgatom a falábak kopogását.
Adnék neki kukacot fészekodút szigetvilágot
hogy a szánalom magjai kicsirázzanak
és ne mormoljon fülembe Schopenhauer elemzés
égiháború villamos-csöngés nehézbombázók kotkodácsolása
újra hegeszteném az őserdőket
kiteregetném a kipusztult rovarok tervrajzait
mert ez a kert nem az enyém
csak vendégként járok ide
megállíthatatlan zuhanó átutazásban
és az apró faláb kopogása billentyűhiba végzet
elveszett paradicsom kollektív lelkiismeret-furdalás.