Ami könnyű, ami nehéz
vers
+
Elég-e, amit
az éj, a nap hoz?
Elég vagyok-e
még magamhoz?
Vagy csak a maszkhoz?
+
Ami ennek a versnek alagútja,
az a másiknak gödre csak, kudarca.
Egyiket kivilágítja a forma,
másikat megöli, lekaszabolja.
+
Világos májuséjbe
leng a juharlevél.
Megbélyegzi a csendet.
+
Kiírni magunkat
a világból. Mire eltűnünk,
hosszabb a hitünk, és másé.
+
Pitypang. Ne fújd meg!
Tavaszt számlálnak
a szálló őszi törtek.
+
Árnyékom mindhalálig
futtatja testem.
Árnyékom örökifjú.
+
Miért állt meg a
pillangó a virágon?
Hogy lássam.
+
Karcsú platán sötétben.
Mintha a földön
törzsek szülnék a holdat.
+
A gonosz
sosem láthatja, amit
életünk kiváltott.
Közösséget alapít
testünkkel a halál,
hogy alulról befedje
a világot.
+
Kinézek a tóra. Mély a tó.
Érzem: óhajom úgy gurul,
mint lágy bársonyon a
billiárdgolyó.
+
Törött tojáshéj.
Ujjad közt szaporodhat
a Nap. Nap-ikra.
+
Behunyja este szirmait
a kökörcsin s nyílik a napra.
Titokban készülődik a
jó a hajnalra, virradatra.
+
Időben mind láthatóbb
a vers, az ember
. Mint vitorlában a szél.