Megoldhatatlan feladat
vers
szavakat írok egymás után
és egymás alá,
a ködben toporgó gondolatot, képet,
vagy jelentést hívom,
s birkózom a cseppnyi szikráért,
mi életet lehel soraimba,
hisz csak uralkodókhoz méltó
hívásra,
trombitaszóra
és megalázkodásra hajlandó előjönni
rejtekéből, és csak
egy másodpercig mutatja meg magát
hiúságában szépségét óvja a nézőtől
oktalanul,
mintha tolvajok környékeznék szüntelen,
és pöffeszkedve surran el,
emlékét is magával rántva,
hogy ne maradhasson semmi,
csak a tanácstalanság, a várakozás
szelíd bája,
és a kiszolgáltatottság,
mint lekaparhatatlan ragacs a testemen
- félek, sebbé issza be magát