A Paradicsom strázsája
vers
Nem trópusi gyümölcsfák sokasága
se meghitten susogó patakok
nem is törleszkedő fenevadak
díszletezték be még szűz otthonod
kisded tapsikol az igaziban
nincs másik menny csak égboltja fölötte
s mint játékáé nincsen más idő sem
ott ő az úr bizton hiszi örökre
majd két ajak egymáshoz közelít
a lányé már üdvözülésre készen
társa tercel noha egy kiskaput
nyitva hagy kettejüknek ez az éden
aztán a férfi szájszéle rovátkolt
óceánjára tekint rezdületlen
de nem bukkan föl egy árva hajó sem
angyaláról mégis tudja egyetlen
nem is ereszti markából talárját
a visszanéző arc csupa barázda
a volt pajtás nevetőizma kőből
a Paradicsom strázsájául állva