Mintaképem
vers
Ifjúember mintaképem
az a legény a sörényes
határtalannal komázó
szánkózik a földön égen
ahogy dűlőit bejárja
önkezével barkácsolta
bajnok alkalmatossága
maga fölé emelkedik
gazdagodik egyre közben
nem csak sebe szaporodik
a hét határig adósnak
még kudarca is tudósabb
a vakmerő világjáró
ha csak szívben káprázatban
falakon keresztüllátó
ujjongva lerázhatatlan
nem is mállik nem is múlik
szökő élet szökőévig
követném vagy utánoznám
ha szemernyit hasonlít rám
grafittal írt napjaimban
ujjkörömnyit boldogíthat
tetteiből érdeméből
egy árnyalat holtomiglan