Ez a mocskos köd...

Ez a mocskos köd maga a bánat,

Oly felszakadni képtelen; az alvadó latyak

Só, sár elegye, munka meg közöny.

Nem vége nincs, hanem elkezdődni nem bír.

Egyre a magáét hajtogatja: "Megszültél? 

Haragudj az életre, amiért elvett tőled!

Bár haltam volna meg - akkor most csak a tiéd lehetnék."

Komolyan nem gondolja, mint az idő sem:

Áradó fellegtől szürke a télvégi menny.

"Mások vágyából jöttem a világra,

S te sem vagy hűtlen ahhoz, aki voltál,

Olvass vagy nézz tévét, mit bánom én."