Cordelia I.
vers
"Cordelia mit tegyen? Hallgat s szeret.
...
Szegény Cordelia!
És mégsem az, mert szívem gazdagabb,
Mint nyelvem: abban bizonyos vagyok.
...
Boldogtalan én! Ki számhoz nem bírom
Emelni szívemet."
Shakespeare: Lear király I. felvonás 1. szín
Ford. Vörösmarty M.
1.
Szétszaggatni magam nem
Tudom nem
Is hagyhatom a
Szeretet nem kisajátítható még
Ha lehetne esküdni múltra vagy
Akár jelenre de a
Jövő nem birtokolható
Odaadom mind neked mi
Odaadható hisz a
Szeretet csak úgy
Szaporítható mint hal és kenyér
melyből
Ötezren laktak jól s
Maradt még bőven de
A kenyér és bor
átváltozása
Titok misztérium
Fel nem fogható szóval ki
nem mondható
hisz ő maga a
szeretet
hogy várhatnád tőlem ki
még saruoldó sem vagyok
Cordelia csupán valaki
Aki
Nem akar nagyobb lenni de
Kisebb sem lehet
Valójánál
Szavakba mint
Nővéreim nem szorítom a
Végtelent ajkamra nem jön
Dicséret
Vagyok neked és megmaradni
Szeretnék ha
Elfogadnál úgy
Amint
vagyok Lenni
Létezem lenni
ennyi
2.
elveszteni mindent nem
reméltem néhány szó
miatt mily
tékozló és hiábavaló minden
szó mely hiteti
fedezete van mely
beváltható átváltható
tettre érzelemre
szenvedélyre konvertálható
hisz
aprópénz csak
szétfolyó elguruló
talmi
fillér a
jövő országútjain
3.
alku
tárgya lenni semmi
nélkül várni érek-e
valamennyit nyomok-e a
latban
4.
hiszékenység kifosztottja
szégyen bolondja viharok
vándora
Lear mi
Segítséget kezem adhat megkapod
Vereségből nyert birodalmamban
Helyed
Mindig van
Fejed nálam
Lehajthatod
Örökségem
Örökséged
5.
mielőtt megölték nem
voltak utolsó
szavai
hozzád tartozott
mindvégig
megtagadottan
kitagadottan
kifosztottan
vereség örököse
veszteség
királynője
Cordelia