Kultúra
vers
Aranygolyó volt amikor a három
néne a bölcsőmbe tette. Fénylett.
Majd elgurult. Felejtett régi képek
Útvesztőiben futottunk utána.
Porban és sárban. Egyre vastagabb por,
repedt sár alatt kopott színtelenre.
Míg féltő és óvatos tenyerünkre
emelve felrobbant. Szilánkos puszta váza
vérezte be szétszakadt ujjainkat.
Láttuk, mint semmit, a kezünkbe zártan,
ameddig újra gömbformára váltan
felcsillant tört-töretlen ragyogása.