Igazmondó emlékezet
vers
Be szép be óriási
amit agy és kéz tud csinálni
amit ember hiába próbál
az is több a jelenvalónál
csontváz-börtönébe rekesztve
van tornya hetvenkedni mennyre
harangjáték sok figuráján
ámultam elbűvölt a látvány
körben óraütésre délben
ballagtak fölöttem a téren
s álmélkodtam lépcsősor alján
nyakamat meresztve a talján
föld dómjára ahol a tarka
csempés fal int mind magasabbra
emlékezetem nem idézi
mifélék is az óramű vitézi
s ha kérdezik tőlem a mázas
templom színét néma a válasz
de éles a kép andalogva
sétáltunk a vad Rózsadombra
nadrágom ellepvén bogáncsok
térden szedte rólam a lány ott
folytatva testünk a kalandot
fölhangolóbb sétán bolyongott
ahol az utak halma síma
s bozótja is ujjongni hívna