A táncos

Kiperdül az űrbe. Részekre hasítja

kinyújtott karjával: lent-re, fönt-re.

Tág ugrásaival méri a végtelent,

s ha végre földet ér, időt teremt.

 

Az a pont, hová pörögve ledobban,

egy villanásra a világ köldöke lesz.