A por fizikája
vers
Nem, hogy amit nem támasztunk alá,
és nem függesztünk föl, leesik,
s amit igen, az is,
vagy hogy ami nem növekszik, az csökken,
hogy pillanatnyi helyzeted, mozgásod
erősen meghatározott
Nem!
Még csak szokásos aggályaid sem,
hogy kikkel csinálsz mit,
amikor, ahol vagy,
hogy kellenek-e csak most-ok, vagy-vagy-ok,
fertőző pillanatokban
bárhogy-ok, s hazudsz-e magadnak bármilyen
nyugalmat, ha sosem jó semmi
úgy, ahogy éppen van,
hogy mindig csak a nincs, csak az van,
s ezért ami megvan, talán az sincs igazán!
Hogy képzőre képző, jelre rag,
szó, de mily szó, so and so,
hogy bár dolgaid lelkiismeretesen próbálod
végezni, lényegében vonzatok nélkül vagy.
Nem, ezek sem.
Mégis
talán ezek is, igen, mind,
és hogy itt gravitálsz, mást nem tehetsz,
csak tengsz, csak lengsz, sose suhansz.
Szökési kísérleteidnek se vagy ura
visszafogni e mélyrepülést
lélegzetvételnyi időre bár,
mert míg földet érsz,
míg földbe térsz, felkap, elejt,
játszadozik veled a szív,
a szél szeszélyes mozdulása.