A nagy játék kegyence
vers
A nagysándorok a bajazidok
telhetetlenül csak előretörtek
újabb falakon át meghódított
tájat sem vallottak édeni földnek
csökönyösen mi is így haladunk
jóllehet néha nem előre hátra
csábít az ami még nem birtokunk
s nem is Dáriussal versengni vágyva
egy helyben akár rezdületlenül
dúslakodni kitelni növekedni
ahogy a mag a házában megül
virágot hajt aztán termést nevel ki
a végtelen hívása ünnepi
az emberi végességbe rekesztve
s lévén egyetemes játék kegyence
a létet ereinkben hallani