Szerelmes mesék
A NAP, A VIRÁG ÉS AZ ÁLLAT
A Nap már mióta gyönyörködött a fehér szirmú, sárga közepű, lila szélű, hol tölcséres, hol kelyhes, hajlékony szárán lágyan ringó Virágban, amikor egyszer régen, hajnalban vagy délben, arra jött egy Kecses Állat. Megpillantotta a gyönyörűt, és nyomban beleszeretett. Leült eléje, és csak nézte, nézte, hosszan és mélyen, és lassan lélegzett,
és remegett minden szõre-szála. Nem telt el csak három nap, három éjjel, és a Virág is szerelmes lett, elõbb a sárga közepe, aztán a fehér szirma, majd meg a lila széle, akár tölcséres volt, akár kelyhes.
Látta ezt a Nap, és rettenetes haragra gerjedt. Mit tegyen? Éktelen dühében elindult világgá, s hogy elpusztítsa a Virágot, magával vitte fivérét, az Esõt is. A Földre sötétség borult, a táj kiszáradt, és a Virágot szomjúság gyötörte. Szerelmese a Nap és az Esõ után eredt, hogy megmentse a Virágot. Gyors volt és bátor, szemébe ültette a fényt, szájába vette az esõcseppeket, és elvitte a Virágnak. Amikor szemében kihunytak a sugarak és szájából elfogyott a víz, ismét nekiiramodott. Csakhogy a Nap és az Esõ egyre messzebbre távolodott, az Állat egyre fáradtabb lett, visszavánszorgott és lerogyott a Virág mellé.
"Egyél meg engem - kérlelte akkor a Virág -, egyél meg, és új erõre kapsz!"
Az Állat csak rázta a fejét némán, aztán már sírva rázta az újabb és újabb kérlelésre, de amikor látta a Virág gyors hervadását, megette, és csakugyan erõre kapott, és futott, futott a Nap után.
A Virág pedig kihajtott az Állat szívében, mert az Állat szemén át bejutó fény és az Állat vére táplálta. Így éltek együtt, örök szerelemben.
A RAGADOZÓ SZERELME
Egy ifjú Ragadozó megpillantotta egyszer a Kecses Állatot, és szívében azon nyomban forró szerelem támadt iránta. Imádattól csillogó szemmel tapadt rá, és óvatosan, puhán, figyelmesen követte. Ment utána mindenüvé, õrizte a Kecses Állatot, minden ellene támadót széttépett, még a közelébe sem férhetett semmi és senki ártalmasság.
Éveken át járt a Kecses Állat nyomában a Ragadozó, már nem is volt ifjú, amikor végre összeszedte minden bátorságát, hogy megközelítse szerelmét, és megvallja vonzódását. Egy napon mögéje lopózott, és megszólította. A Kecses Állat fölriadt és rémülten, kétségbeesve menekült elõle.
A Ragadozó zokogva iramodott utána, és könyörgött, hogy ne féljen tõle.
A Kecses Állat csak hörgést és vicsorgást hallott, és elszorult szívvel menekült tovább és tovább. Sziklás szakadék szélére ért. Egy pillanatra megtorpant, visszanézett, de ahogy megpillantotta a vérben forgó szemű, habzó szájú Ragadozót, inkább a mélybe vetette magát.
A Ragadozó megdermedve állt a szakadék szélén, aztán utána ugrott.
A KIS RAGADOZÓ
A Kis Ragadozó világra jötte után hamarosan meghaltak a szülõk, mielõtt bármire is megtaníthatták gyereküket.
Amikor a Kis Ragadozó felcseperedett, elindult, hogy maga fedezze fel a világot. Ment, ment, s egyszer találkozott a Virággal. A Virág gyönyörű volt, a Kis Ragadozó beleszeretett. Meg akarta simogatni, de durva mancsával eltörte a Virág szárát.
A Kis Ragadozó sokáig siratta szerelmét, majd továbbment.
Ment, ment, s egyszer találkozott a Madárral. A Madár csodálatos volt, a Kis Ragadozó beleszeretett. Meg akarta csókolni, de éles fogával szétmarcangolta a Madár fejét.
A Kis Ragadozó sokáig siratta szerelmét, aztán továbbment.
Ment, ment, s egyszer találkozott a Kecses Állattal. A Kecses Állat káprázatos volt, a Kis Ragadozó beleszeretett. Meg akarta ölelni, de erõs karjaival összeroppantotta a Kecses Állat gerincét.
A Kis Ragadozó sokáig siratta szerelmét, majd továbbment.
Vajon találkozik egyszer egy másik Ragadozóval?