Donhuános

"Mind kevés a bŰneidhez képest"

(Démonok kara a Don Giovanniból)

 

(részlet)

Az új fõnökre azt mondták, hogy nagy donhuán. Egészen pontosan nem tudták a tanulólányok, hogy ez mit jelent, de az idõsebbek bármikor körülírták volna. Érezték a jelentést. Olyasmiket mondtak volna, hogy nagy kani, folyton csak azon jár az esze, meg hogy olyan, mint a görgõ macska. Valahonnan vidékrõl helyezték át a fõnököt, még pontos dolgokat nem lehetett tudni róla, de mert rögtön fõnökké tették, a bennfentesség és a nagyrahivatottság légköre lengte körül: az ilyen megfejthetetlen és nem egészen követhetõ életutak olykor még függetlenített párttitkárságba is torkollhatnak.

    Nagyon kedves volt a nõkkel, s ideig-óráig a nõk sem bánták a kedvességet, a régi fõnöktõl tartani kellett, néha félni is. Nagy volt a bolt és nagyon forgalmas, a hentesáru részlegen nem láthatták, hogy mi történik a zöldségeseknél, a húsosztályon nem tudták, hogy mi van a tejtermékeknél, egyedül a tanulólányoknak volt mindenrõl áttekintésük, mert õk idõnként szabadon pendlizhettek, átfogóan ismerkedtek a szerteágazó szakmával. Analízis és szintézis, mondta a tanár úr mindig az iskolában, s a tanulólányok ehhez tartották magukat a boltban is.

    Az Ilonka nevŰ tanulólány a sajtokat rendszerezte, amikor a szép, nagy kontyú Molnárné egyik kezébõl kicsúszott egy joghurtos rekesz egyik füle, s a vastag üvegŰ joghurtok gurultak a kövön szanaszét, némelyikrõl lejött a kerek kartontetõ, és megalvadt kupacokban buggyant elõ a joghurt. Molnárné sírva fakadt, és azt rebegte, hogy jaj, fõnök kartárs. Ilonka gyorsan szedegetni kezdte a szétgurult üvegeket, amelyikre lehetett, még a kartonfedõt is visszarakta, kitanulta már, hogy a boltnak károsodnia nem szabad, s ezért mindent meg lehet és meg is kell tenni - ha a vevõ nem látja.

    Csak fél szemmel látta, hogy a fõnök a szép Molnárnét az irodája felé terelgeti; Ilonka felmosó rongyért és vödörért indult volna, de a kanyar eltérítette, másfele vette az útját, s azon kapta magát, hogy a kulcslyukon át kémlel, és megdermedve látja, hogy a fõnök a Molnárnét meg fogja verni. Mi fog itt kiderülni; a régi világban is csak az inasokat verték, a gonosz mesterek, de azok is inkább csak a fiúkat, a tankönyv korabeli rajzán egy csizmadia csepüli szíjjal a lógó fejŰ inast. A fõnök már csatolja ki a szíját, az asztalra támasztja a nagykontyú Molnárnét, jaj, kinek kéne szólni, kinek mondhatná be, hogy mire készül a fõnök, ilyesmit a mai világban még a rendõrség sem hagyna.

    Rózsinak kell szólni, õ már harmadikos, és mindenben jól kiismeri magát. Rózsi a zöldségnél az almaválogatást mímeli, Ilonka izgatottan segít neki, és mondja, amit a kulcslyukon át látott.

    A fõnök kartárs nem verekedik. Az a világ már elmúlt, mondja nevetve Rózsi, és azt kérdezi: Te nem tudtad, hogy ez egy donhuán? És az almás láda fölé hajolva, egy almát ide-oda gurgatva elsuttogja, hogy a múlt héten õt hívta meg a pagonyi büfébe, elõtte héten meg az Ildit, de õ, a Rózsi már tudta az Ilditõl, hogy boltzárás után a pagony kihalt, és a büféig sehol egy lélek, és szólt az iskolában a fiúknak, a kõfaragóknak és a kõmŰveseknek, hogy jöjjenek õk is a pagonyba, mászkáljanak mindenfelé, hogy ne legyen egyedül a donhuánnal, és a fiúk jöttek is, és ott kerekeztek minden úton, meg ott ültek minden padon, és még a tónál is pecáztak, pedig abban hal sohasem volt, csak béka.

    Rózsit meg Ilonkát már rázza a nevetés, késõn veszik csak észre, hogy a szép Molnárné égõ arccal õket nézi, míg tisztítja a joghurtos követ.

    És Ildi? Egyedül volt a pagonyban a csendesdonnal? És mi történt?, kérdezi még Ilonka az izgalomtól elfulladva, és Rózsi beavatottan azt mondja: Na, gondolhatod. Minden. Züzümüzü. És imbilimbi. Ha Ildi el nem futott volna. De tudod, milyen jól fut. Látod, hogy azóta a donhuán minden reggel megcsípi az arcát, és azt mondja: na, kis mufurc.

    A következõ héten a fõnök kartárs megdicsérte Ilonkát, hogy nagyon szépen elrendezte a sajtos polcokat, és jutalomból meghívja egy nagy fagylaltra a Pagony Büfébe. Ez kedden történt, és Ilonka azt mondta, hogy csak csütörtökön ér rá, elõbb nem. Szerdán iskolanap van, gondolta lázasan, ott vannak a kõmŰvesek és a kõfaragók is, hátha neki is eljönnek, ha szépen kéri õket. Aztán már bánta a csütörtöki elígérkezést, valamit ki kellett volna találnia, mert mi lesz, ha a fiúk mégsem jönnek, õ nem tud velük olyan jól haverkodni, mint a Rózsi. Õ egy kicsit a fiúktól is fél, a fõnök kartárstól is fél, meg a donhuántól is, aki ugyanaz, mint a fõnök kartárs, csak más megvilágításban.