Elzuhanóban
vers
Az a rengeteg lyuk mi az az égen,
Hogy rajtuk át ambrózia csorog?
Úgy nyeled mohón az isteni étket,
Mint sürgõs tettet bugyrából az ok.
Az a rengeteg seb mi az idõben?
A van miféle jövõ csarnoka?
Állsz a kátyús perc ékköves terében,
Mintha örök törvény volna a ma.
A rengeteg fésŰ mi az az égen?
Kinek hajából fésül madarat?
Ki a múltban lett gyõztessé avatva,
Lecsap rá az égi s a földi matt.
S ha a jelen, akkor milyen jövõben?
Az a rengeteg perc mind lángban áll.
Csak állsz az idõ kulcsra zárt terében,
Bagoly huhog érces kapuinál.
Csorog a magasból az éji kátrány,
Sorsod örök vakvágányra vetett;
Elzuhanóban megcsap a jövendõd,
Letakart tükör idõd és tered.