Naiv intermezzo
vers
Piacon voltunk.
Tele egy szatyor meg egy gurkocsi.
A szatyor tetején zeller;
kráteres-dombos fõvel a napnak,
zöldje lekúszik akár a borostyán.
Augusztus végi dél.
Semmi különös, semmi meghökkentõ.
A zeller napozik, napszemüvegben,
a villamost várja velem,
mellette bogyiszlói s õszibarack,
eltenni való; a zeller láthatóan
nem akar, nem tervez semmit,
nem keres, nem vádol senkit,
nem bŰnhõdik, nem törõdik,
elégedett magával s illatos társaival.
Begördül a 62-es,
felszállunk, s hazafelé indulunk
- a zeller, én és a többiek.